Előző fejezet | A szellem kalandjai | Következő fejezet |
A felvételek többsége archív lenyomatokról készült reprodukció.
1849-ben, a franciaországi Saint Quentinben. A szobába hirtelen kövek csapódtak be kívülről, mint lövedékek, a sértetlen ablaküvegen át – egykori metszet tanúsága szerint.
(Lásd még: BEÉNEKLÉS)
Az amerikai spiritizmus analfabéta pásztorból lett első igehirdetője. Egybegyűjtött műveit A harmónia filozófiája címmel adták közre az Egyesült Államok és Európa spiritiszta szakirodalmának kiadói. „ … legnagyobb csodálatunkra, a spiritiszta filozófia meghódította az akkori tudományos élet egyes köreit is. E félművelt fantasztát, aki kora természettudományát sem ismerte, s aki – mint Lehmann írta róla – hidegvérrel hamisított meg történelmi tényeket, az Egyesült Államok Orvosi Kollégiuma 1884-ben az orvostudomány és az embertan doktorává nyilvánította.” (Király József: Mi a spiritizmus?)
(Lásd még: BEÉNEKLÉS)
A spiritizmussal párhuzamosan kibontakozó teozófiai mozgalom megalapozója, a tízezer esztendős okkult (rejtett) tudás Tibetben őrzött emlékeinek a beavatottak által felhatalmazott közvetítője. „ … nem győzik eléggé hangoztatni e tanok hirdetői, hogy nem dogmákról van szó, amelyeket vakon el kell fogadni, mert a vakhit nem lelki elmélyedésre és szellemi tevékenységre indít, hanem lelki tunyaságra, fanatikus korlátoltságra, és az anyagban való elmerülésre vezet. E tanokat tehát kritikával kell fogadnunk; elfogultság nélkül mélyedjünk el bennük, de belőlük csak annyit fogadjunk el, amennyit meggyőződésünkké tudunk tenni.”
(Lásd még: BEÉNEKLÉS, ESÉLY, INTELEM)
A kézrátétellel való gyógyítás újkori újrafelfedezője. „Maga Mesmer, mint bölcselkedő elme, nem elégedett meg az ásványi delejességgel, különösen pedig azért nem, mert azonnal észrevette, hogy az egyenként való kezelés alakalmával akkor is hatást tud gyakorolni a betegre, midőn puszta kézzel végzi felette a mozdulatokat, és nem a delejjel, következőleg nem is a delej volt a ható ok.” (Madách Aladár: A szellembúvárlat irányeszméi)
Robert Hare kémikus, a pennsylvaniai egyetem tanára szerkesztette ezt a berendezést, annak megállapítására, hogy a spiritiszta megnyilvánulások előidézhetők-e túlvilági segítség nélkül. A médiumi vizsgálattal a hydesville-i kezdetek ( 9-13. oldal) óta foglalkozott.
Kémikus és fizikus, a tallium felfedezője, az elektromágneses sugárzást mérő műszer, a radiométer megalkotója. Ritkított levegőjű csövében ő tette először láthatóvá a katódsugarakat. „Némely fizikai tüneményeket, mint pl. a testek önkényes megmozdulásait, különös hangokat olyan körülmények között észleltem, hogy azoknak megmagyarázása ismert természettörvények alapján egyszerűen lehetetlen.” Spiritiszta nézeteiért Engels is bírálta.
(Lásd még: ESÉLY)
Schrenck-Notzing László László médium botránya című kiadványából. „Már gyermekkora óta mindig megérezte, hogy mi fog történni vele. Egy kislányról, akibe szerelmes volt, előre megálmodta, hogy meg fog halni. Két hó múlva a gyermek vörhenybe esett és meghalt. Ezen annyira búsult, hogy katonának állott be és a harctérre ment. Ott két ízben egészen pontosan érezte, hogy meg fog sebesülni. Visszajövet újra szerelmes lett egy lányba. Ennek fényképét nézve egyszer e szavakat hallja: Ne engedj erre az útra! Nem értette meg, mire vonatkozott ez, ám néhány hónap múlva ez a lány elhagyta őt és rossz útra tért. Ezen ismét nagyon elkeseredett. Mulatozásban keresett feledést, rossz társaságba került, mely őt mindenféle meg nem engedett dolog elkövetésére bírta. Ekkor fedezte fel, hogy valami titokzatos erő van benne, egyrészt gondolataival, akaratával rendkívül hatni tudott másokra, másrészt azonban saját magánál is azt tapasztalta, hogy titokzatos beszélgetéseket hall, víziói vannak stb. Ekkor kezdett spiritizmussal és hipnózissal foglalkozni”
(Lásd még:BÖLCSESSÉG, KÖZHELY)
Grunnewald berlini mérnök „laboratóriumában” villanófénnyel készült fényképfelvételen. Akinek szájából előáramlik: Enjal Nielsen dán médium. Aki a kísérletet vezeti: a fizikai médiumi jelenségek kiváló szakértője, báró Schrenck-Notzing müncheni orvos. „Ha szigorúan
szkeptikus álláspontra helyezkedem, még mindig találok vitás pontokat és bizonyos ellentmondásokat más médiumoknál tett hasonló tapasztalatokkal szemben.”
(Lásd:BÖLCSESSÉG)
keze a drótkosárban, a harmonika fölött, mely érintés nélkül dallamokat játszik. Fölvette a katolikus vallást, s ez alkalomból IX. Pius pápa maga nyújtotta ajka elé a keresztet, mondván: „Ez a mi varázsvesszőnk”. Ezután is kitartott keresztre méltatlan mestersége mellett, miért azután kiutasították Rómából.
(Lásd: KÖZHELY)
Stanislawa Tomczyk, a leghíresebb lengyel médium telekinetikus produkciója. (Tele = távol, kinézis = mozgás) Megfigyelője Julian Ohorowitz varsói filozófus és pszichológus (1909). „Olyan rejtély előtt állunk, amelynek megfejtését a közeljövőben aligha várhatjuk. A mai nemzedéknek az a fő feladata, hogy a legszigorúbb ellenőrzés mellett folytassa a megfigyeléseket és az adatgyűjtést.”
(Lásd még: KÖZHELY)
Egészen fiatal korában megmutatkoztak sajátos pszichikai képességei. Hetedik születésnapjára kapott egy karórát édesanyjától: az óra mutatói, anélkül, hogy bárki hozzájuk ért volna, előreugrottak tíz-tizenöt percet – írja a Time magazinban John Wilhelm.
Lásd még: KÖZHELY)
egy fáradhatatlan svájci gróf, Agénor de Gasparin otthonában, 1853 körül.
(Lásd még: KÖZHELY)
Mágikus tükör, hátoldalán csalhatatlan varázsjelekkel; új, kiváló, holthalál megbízható hypnoskop; mágikus kristálygömb; spirálinga; planset és más nélkülözhetetlen segédeszközök álltak a spiritizmus „csináld magad” mozgalmának rendelkezésére, a hozzá illő szakirodalommal, a legméltányosabb áron!
(Lásd még: VILÁGKÉP)
Az európai spiritizmus moralista irányának szellemi atyja. „Honnan ered az embernek a jó vagy rossz erkölcsisége? – Annak a szellemnek a tulajdonságai ezek, amelyik benne testet öltött. Minél tisztább szellem, annál inkább hajlik az ember a jó felé. – Azt lehet ebből következtetnünk, hogy a jó ember jó szellemnek, a gonosz pedig rossz szellemnek a testet öltése? Azt, csakhogy a rossz helyett mondjatok inkább tökéletlen szellemet, mert különben azt hihetnétek, hogy vannak olyan szellemek, akik örökké rosszak, amilyeneket ti ördögöknek neveztek.”
(Lásd még: VILÁGKÉP)
Delejező orvos, Allan Kardec követője, a Szellemi Búvárok Pesti Egyletének néhai elnöke, az első magyar spiritiszta folyóirat, az Égi Világosság alapító főszerkesztője – ahogy Tanulmányok a spiritizmus köréből című kötetében megjelenik. „Krisztus, Mózes és Mária egymás mellett állottak, s mindeniknek fehér könyv volt a kezében, melyet nyitva a médium felé tartottak; a lapokon homályos, olvashatatlan írás. E könyveket egymás fölé rakták egy ládikába, amelyen három nyers fából való kereszt és három tollszár is volt. Becsukták, majd egy kis idő múlva ismét kinyitották a ládikát, és a három könyvből egy nagy fehér könyv, a három keresztből egy nagy fehér kereszt, a három tollszárból pedig egy nagy fehér tollszár lett. E három fehér tárgyat egy zsámolyra tették és eltűntek. Ekkor két angyal jelent meg, kik a könyvet – amely fölött a tollszár és a tollszáron a kereszt feküdt – együttesen magasra emelték.” (Egy tizenegy éves beszélő médium útján.)
francia csillagász: „Megállapítottuk bolygónk helyzetét a világmindenségben, megmérjük a csillagokat, megelemezzük kémiai összetételüket, sőt, kiszámítottuk egymástól való távolságukat is – de még csak magunkat sem ismerjük.”
(Lásd még: FOGÁS)
„A spiritiszta kutatásokat a lélek életének vizsgálatára 1882-ben alakult társaság vezette végül a helyes útra, s emelte tudománnyá. Ily kísérletek alkalmával annyi az önámítás, annyi a tévedés – főként pedig a csalás –, hogy az ember a megfigyelt jelenségek megvitatásában, a legszigorúbb álláspont érvényesítésével sem válhat túlzottan szigorúvá. Általában ezen a téren sokkal inkább, mint bárhol másutt, legcélszerűbb a kísérleti eljárás. És Piperné médiumsága esetében a megfigyelők, Hodgson és Hyslop éppen ezt a kísérletező módszert alkalmazták. Hyslop például 650 oldalas kötetben közli a Pipernével 1898. december 23. és 1899. június 8. között tartott tizenhat ülésről szóló részletes jelentéseket. Ezen a köteten kívül, mely a Proceedings of the Society for Psychical Research XVI. kötete, még négy kötet foglalkozik ugyanezekkel a jelenségekkel, közölvén az előző ülések jegyzőkönyveit … A médium hangja és keze bizonyára csak közvetítő szerepet játszik. De vajon mi és mi között? A halottak és az élők között talán? Csak lassan!” (Camille Flammarion)
(Lásd még:FOGÁS)
Ernest Jones: „New Yorkból egyre-másra érkeztek a hírek arról, hogy Jung elutasító magatartást tanúsít Freud elméletével szemben, sőt személy szerint Freuddal szemben is: a kortól elmaradt embernek ábrázolja Freudot, akinek téves nézeteit most ő, mármint Jung cáfolja meg. Jung már májusban kifejtette Freudnak, hogy véleménye szerint a vérfertőzésre irányuló vágyakat nem szabad szó szerint értelmezni, ezekben csupán más tendenciák szimbólumait kell látni; csupán az önbizalom erősítésére szolgáló fantáziálások.”
Carl Gustav Jung, Emlékek, álmok, elmélkedések című memoárjában: „Első találkozásunk alkalmával még valami jelentőset vettem észre. Olyan dolgokról volt szó, amelyeket majd csak barátságunk révén tudtam egészen átgondolni és megérteni. Félreérthetetlen volt, hogy Freudnak a szexualitás nagy mértékben, szokatlanul nagy mértékben a szívén feküdt. Ha erről beszélt, hangszíne sürgetőre váltott, csaknem félelmetessé; kritikus és kételkedő magatartásából már semmit sem lehetett felfedezni. Rendkívüli, megmagyarázhatatlan eredetű kifejezés ült ki az arcára. Erősen feltűnt nekem: a szexualitás nála egy istenítélet megnyilvánulását jelentette. Ezt a benyomást megerősítette egy másik beszélgetés, mely három évvel később ismét Bécsben történt.”
(Lásd még: FOGÁS)
Richard Wilhelm Az Arany Virág titka című könyvében. Utószó: Carl Gustav Jung. „Valóban mint egy idegen kívülálló szemléltem a tudásnak és a megismerésnek azt a hatalmas területét, amelyen Wilhelm dolgozott, hivatása magaslatán … De találkoztunk a humanitásnak egy olyan mezején, amely az akadémia által levert határcölöpökön túl kezdődik …”
(Lásd még: FOGÁS)
„Az önzés szó enyhe kifejezésnek tűnhet olyan szélsőséges esetekben, mint a kannibalizmus, ámbár jól ráillik definíciónk. Talán jobban együtt tudunk érezni az Antarktiszon élő gyáva császárpingvinekkel, amint ott állnak a víz szélén, és láthatóan nem mernek beugrani, mert félnek a fókáktól. Ha csak egyikük is lemerülne, a többi már tudná, hogy van-e ott fóka vagy sem. Természetesen senki sem akar kísérleti nyúl lenni, így hát várnak, sőt néha megpróbálják belökni egymást,” |
„Az önfenntartás miféle fura szerkezeteit termelhetik még ki az évezredek? Négymilliárd év alatt milyen sorsra kellett jutniok az ősi replikátoroknak? Nem haltak ki, hiszen régi mesterei a túlélés művészetének… Itt vannak mindannyiunkban, ők teremtettek bennünket, testünket és lelkünket, az ő fennmaradásuk létünk végső indoka. Hosszú utat tettek meg ezek a replikátorok. Most a gén névre hallgatnak, mi pedig az ő túlélőgépeik vagyunk.” |
(Lásd még: JELENTÉSEK KÖNYVE)
A Sperry-féle kísérletek tapasztalati ábrája Ádám György professzor Érzékelés, tudat, emlékezés című könyvében. A két félteke összeköttetésének megszakítása után mindkét félteke karaktere megerősödik, gátlások nélkül érvényesíti képességeit. Ha viszont a két féltekét nem szakítják el egymástól, hanem valamelyiket kikapcsolják, a másik fél becsületes igyekezettel próbálja ellátni emennek a dolgát, noha elég szánalmas eredménnyel.
(Lásd még: KONYHAMÁGIA)
Előző fejezet | A szellem kalandjai | Következő fejezet |