Előző fejezet

A szellem kalandjai

Következő fejezet

Jelentések könyve

Csak hiszitek, hogy meteor.
Ménkű!
Felsőbb világ küldöttei
csapódtak be megmenteni
az embert önmagától.
— — — — — — — — — —
A károk becslése tart.

 

 dogmatikus demagógia útmutatása szerint az a kérdés, hogy„Mi lett volna, ha ...”, teljességgel tudománytalan és történelmietlen. Mi azonban most nem a dogmák útját, hanem a szellem kalandját járjuk a szentesített középponttól elmozdított körben. Bevallom tehát, nem hagy nyugodni a gondolat: Mi lett volna, ha László Lászlóról sohasem derülnek ki a praktikái, vagy – kimondani is borzasztó – mi lett volna, ha kiderül, hogy az általa produkált jelenségek valódiak?

Mi történik akkor, ha Tordainak sikerül elérnie az elérhetetlent, ha ott a kezében a bizonyíték: a kísérleti úton (?) előállított materializációs jelenségek sora? Tegyük föl, most éppen itt tarunk.

Másképpen alakulnak a dolgok, mint ahogy alakultak bárhol a világon olyan esetekben, amikor egy-egy médium tevékenysége nem fulladt botrányba? Mert ezek vannak túlnyomó többségben.

Itt nálunk is. Chengeri Pap Elemér körének médiumi kísérletei során valóságos kis múzeumnyi anyag gyűlt össze levitációs (tárgyak lebegése) és apport (tárgyak áthelyeződése érintés nélkül) jelenségek emlékeiből, Pap Lajos iparművész médium közreműködése által. (Metapszichikai Folyóirat, a később valóban megalakult Magyar Metapsychikai Tudományos Társaság hivatalos lapja, II. évfolyam.) Vagy a lengyel Julian Ohorowitz kísérletei az ollót és más tárgyakat lebegtető Stanislawa Tomczikkal. Vagy a legújabbak közül a világszerte jól ismert parafenomén Uri Geller. Vagy jöjjenek a hőskorszakból? Sorra, mind! A világ valamennyi tájáról jöjjenek a testi-lelki adottságaikban kivételes vállalkozók, hihetetlen, káprázatos, varázslatos, ámulatos-bámulatos produkcióikkal.

Jó napot, miszter Home! Legyen üdvözölve, mint az elsők között a legnagyobb a spiritizmus csodatevőinek sorában. Hogyan is volt az, amikor Ön felvette a katolikus vallást, s ebből az alkalomból maga IX. Pius pápa nyújtotta ajka elé a keresztet, mondván: „Ez a mi varázsvesszőnk.” S lám, Ön ezután is kitartott keresztre nem méltó mestersége mellett, miért aztán kiutasították Rómából. Mutatványai a repkedő, súlyukat változtató bútorokkal és más eszközökkel, de különösen a magától (vagy Öntől?) zenélő harmonikával valóban elragadóak. Kár, hogy 1871-ben Pétervárott nem sikerült. Torkának is estek a megátalkodott orosz kételkedők a sajtóban, sőt, még azt is híresztelték Önről, hogy Londonban már leültették spiritiszta csalások miatt, ezt azonban Akszakov államtanácsos a leghatározottabban visszautasította. Az ő tudomása szerint nemhogy elítélték volna Önt, de még a perköltségeket is ellenfelei nyakába varrták. Ami tény: úgy istenigazában sohasem sikerült leleplezni sem Önt, sem nagynevű kollégáit. S amikor mégis, mindig kéznél volt a válasz, hogy belehajszolták Önöket akkor is a bizonyításba, amikor nem voltak ihletett állapotban, hát meg kellett tanulniuk blöffölni. Hiába, ilyen a művészet. Az Önök művészete is.

No és doktor Slade?! Több mint harminc ülés a világhírű matematikus, Zöllner lakásán, 1877-ben, Fechner, Scheibner és Webber lipcsei egyetemi tanárok társaságában, fényes nappal, minden hókuszpókusz nélkül! Tudja, az Ön szemkápráztató produkciói közül nekem melyik imponál a legjobban? Nem a fa- és széndarabok záporeső-hullása, nem a humánusan repülő tollkés, mely odavágódva sem ejtett sebet Schreiber tanár úr homlokán, nem az érintés nélkül író palatábla, hanem az izzó parázs a tudós urak feje búbján! Az izzó parázs, amely csak vöröslik, de nem éget, ha Ön – bocsánat, az Ön kontrollszelleme – nem akarja. Ez már nem akármi! Mint ahogy az sem, hogy férfi létére Ön lett a múzsája egy olyan korszakos tudományos felfedezésnek, mint Zöllner negyedik dimenzió elméletének.

Egyébirányban: a spiritiszta mutatványosság igenis elsősorban női szakma, melynek nem koronázatlan királya, hanem királynője van, Eusapia Palladino személyében. Utat a felségnek! Én nem hiszem, hogy az a kis malőr, amely a nápolyi földműves család sarjával Moll berlini ideggyógyász kísérletei során esett, hogy tudniillik egy sötétben bujkáló, hason kúszó újságíró elkapta a kígyótestű Eusapia valószínűtlenül messzire nyújtott meztelen lábfejét, amint éppen érintés nélkül hangzásba akarta hozni a csengettyűket, szóval képtelenség, hogy ez a jelentéktelen incidens árnyékot vessen egy ilyen kiváló művész teljes életművére. A levegőben ingva szépséges dallamokat játszó hangszerek, a virágok repkedése, asztalok és székek szárnyalása, a puha agyagban lenyomatot hagyó láthatatlan, s az anyagtalanságuk ellenére is látható kezek, a kéken lebegő lángok mind-mind egy istenáldotta tehetség világraszóló megnyilvánulásai, kora tudósvilágának legismertebb kiválóságai előtt.

Nagypolgár – nagy médium, kispolgár – kis médium. Kis egyenlőség, kis szabadság, kis testvériség. Kis könyvtár, kis akvarell, kis herendi, kis csoda. De a sajátja. Majd megnő. Mint a bankbetét. Kis szeánsz – nagy látogató. Mozart, Beethoven, Bach, Liszt Ferenc, Immanuel Kant. Nagy igazság. Nagy igazságérzet. Nagy elhivatottság. Nagy idők. Az emberiség jövője. Az utolsó esély.

Rejtelmes Világ, 1. füzet, Budapest, 1899. Hogyan kell a spiritizmussal foglalkozó családi köröket megalakítani? Gyakorlati útmutató a spiritualisztikus ülések helyes rendezése, vezetése, nemkülönben a médiumisztikus tünemények megvizsgálásához. Szerző: Arnold János (Johann Arnold). Elöljáró intelem:

„Nem tudjuk eléggé ajánlani a családi körök alakítását, ahol a médium feltétlenül megbízható egyén lévén, a résztvevők mindennemű rosszindulatú ámítás, csalás vagy félrevezetés ellen tökéletesen biztosítva vannak.”

Merem vállalni a kockázatát annak, hogy ez a százéves múltból előásott, tán még a nagymama lekvárjáénál is ősibb receptet közzétegyem. Ami itt és most némi zsugorítással elénk áll, az a mi modern századunk még modernebb fordulóján már senkinek semmiféle kísértést nem jelenthet. Ennek kettős fedezete, mint majd látni fogjuk: a kívánatos létszám minimálisan hat-nyolc fő, márpedig tudvalevő, hogy manapság keresve sem találunk egy fedél alatt ekkora szaporulatot. S ha mégis: a körtagok közötti ellenszenv egyenesen kizáró ok ...

Most pedig a tárgyra.

Tehát kezdetben legalább hat-nyolc őszintén hívő és odaadó körtagra van szükség, hogy a szeánsz, más szóval az ülés sikerrel járjon. Azonban ha még nincs a körben médium, jobb, ha nyolc-tízen vannak, mindazonáltal vigyázni kell, hogy több tag között könnyebben adódhat ellenszenv, egyszóval mindent alaposan meg kell gondolni.

Tegyük fel, hogy nincs médium, de van hit és odaadás. Először is válasszuk ki a legalkalmasabb helyiséget. A követelmények: csöndes, nem túlságosan temperált, de ne is hideg legyen, ha túl száraz, azért nem jó, ha túl nyirkos, akkor azért.

A szeánszra való felkészülés. Ha az ülést ideális időpontra tervezzük, úgy este 9-10 óra tájban, költsük el tápláló, de mértéktartó vacsoránkat úgy este 7 óra körül. Ezen a vacsorán tartózkodjunk a szeszesital élvezetétől, és a dohányosok is önmegtartóztatással adózzanak a vállalkozás sikerének.

Amikor eljő az ideje, sötétítsük el a szobát. A világosság nem kedvez a fluidum áramlásának, márpedig egyes nézetek szerint a fluidum az az erő, amely az együttlét során a médiumban egyesül, hogy aztán ezáltal az odaátról jelentkező intelligencia a materiális világban kifejezhesse jelenlétét, szándékát és gondolatait. A fluidum összegzéséhez tekinthetjük Davis útmutatását követendőnek.

„Szerezzetek be egy öt öl hosszú és háromnegyed hüvelyk vastag kötelet. Vonjátok be azt pamuttal vagy selyemmel, aztán csavarjatok köréje két, egymással párhuzamosan haladó sodronyt. Ezeknek egyike acél, a másik pedig réz vagy ezüst legyen. A két sodrony közötti távolság másfél hüvelyk. A sodronytekercs körülbelül negyed hüvelykkel legyen hosszabb, mint maga a kötél. Az így elkészült kötelet azután helyezzük az asztal körül helyet foglalók ölébe, s fogja azt át mindenki kezével. Ha a résztvevők ezt a huzalt egy órán át tartják szorosan fogva, el lehet engedni, s nyújtsák egymásnak kezüket.”

Megjegyzés: ha felkészületlenségünk folytán az itt leírt segédeszköz nem áll rendelkezésünkre, kezdhetjük eleve kézfogással. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy miként foglalunk helyet az asztal körül.

Tegyük föl, az asztal nem kerek, miért is lenne az, a szeánsz nem konferencia. Úgy intézzük a dolgot, hogy az egyik oldalon csak negatív (villamos), a másikon pedig csak pozitív (delejes) tagok üljenek. Arról ismerhetjük fel őket, hogy a villamosoknak nyugalmi állapotban szelíd a lelkük és hűvös a kezük, ellentétben a delejesekkel. (Más nézet is létezik.)

Ülünk a sötét szobában, kezünk egymásén nyugszik az asztalon, és nem történik semmi. Ne csüggedjünk! Mondjuk, nem történik semmi egy órán át. Akkor se csüggedjünk, de ne fárasszuk magunkat tovább. Próbáljuk meg változatlan hittel, változatlan helyen, változatlan időben két-három nap múlva.    

De lehet, hogy már az első alkalommal történik valami. Hideg fuvallat árad a kézen át, jelezve a fluidum egyesülését. Apró rángásokat érzünk. Kevéssel utána koppantásokat hallunk, amelyek később egyre erősödnek, dörömböléssé, recsegéssé fajulhatnak, rossz esetben olyan hangzavar kerekedik, hogy azt kell vélnünk, nem asztráltestű intelligenciák jelentkeztek hajlékunkban, hanem a poklok erői törtek ránk.

Ennek tisztázása igen egyszerű. Már megelőzőleg helyezzünk el vékony falú borospoharakat a szoba különböző pontjain, és jelentkezésekor a túlvilági lényt kérjük meg, hogy sorban koccintsa meg – de finoman – őket. Ha megteszi, helyben vagyunk.

A megszerzett kapcsolat megtartására és kihasználására többféle egyszerű megoldás is kínálkozik. A legegyszerűbb, bár korántsem a legalkalmasabb, a kopogás. Megegyezünk, hogy az ábécé betűi közül melyik hány koppanásnak felel meg, és máris van működő jelrendszerünk. Fejlettebb változat, ha papírlapra körben ráírjuk a betűket, megfelelő távolságra, és most arra kérjük a szellemeket, hogy amikor végighúzzuk ujjunkat a körön, ott koppantson, ahol a közlendőjének megfelelő betűhöz értünk. A kör közepére pénzérmét is tehetünk, ara lazán az ujjunkat, s az érme a mi erőnkkel, de a sugallat szerint fog betűről betűre vándorolni. Aztán vannak még egyszerűbb, még közvetlenebb kapcsolatot is lehetővé tevő módszerek is, de ehhez már médiumot kell találnunk. Úgyhogy most ez következik.

Akinek van autója, megfigyelhette, mit tesz a sárga angyal, ha akadozva jár a motor. Sorra lehúzza a gyújtógyertyákról a pipákat, és amelyiknél azt tapasztalja, hogy nem csökken a motor teljesítménye, annál van a hiba. A médium megtalálásánál is ez lesz a megoldás, csak épp az előjel lesz fordított, hiszen nem a hibásat, hanem épp ellenkezőleg, a jót keressük.  Sorban kiválnak a körből a résztvevők, majd visszakapcsolódnak, és akinek kiválására megszűnik a kapcsolat, az a jó gyertya, a mécses, a médium.

Ő aztán kísérletet tehet a plansettel is, amely nem más, mint egy háromszögletű falapocska, amely két szögletén apró lábacskát visel, a harmadikon lyukat, abban pedig ceruzát. A médium ráhelyezi ezt az asztalkát egy papírlapra, ráteszi az ujját, a planset megindul, és a jelenlevők máris olvashatják a túlvilág üzenetét arról, hogy létezik-e ősanyag, készül-e újabb megváltó a Földre, és nem fenyeget-e veszély, ha a Zeppelin gyár LZ 126 jelzésű Amerika léghajójával holnap New Yorkba indulok. További „segédeszközöket” lásd a próféciák csináld magad mozgalmának barkácsboltjaiban, melyek a „legtudományosabban” kikísérletezett spirális inga, hypnoskop, kristálygömb, mágikus tükör, és minden más, a modern szeánszokon nélkülözhetetlen segédeszközök gazdag kínálatával álltak a nagyérdemű érdeklődők, s főleg vásárlók rendelkezésére.

Egyenlőség, szabadság, testvériség! Mindenki a zsebében hordja a marsallbotot! Mindenki médium! Maga Davis is azt sugallja: Ember, ne hidd el, hogy bárhonnan kirekeszthetnek, a világmindenség egy és oszthatatlan, neked mindenütt helyed van, társadalmi helyzetre, nemre, felekezetre, születésre való tekintet nélkül. Ne hagyd magaddal elhitetni, hogy a halálon túl is bárhonnan kirekeszthetnek, itt is, ott is a természet törvényei működnek, s a gondviselés az emberi fejlődéssel párhuzamosan halad. Győződj meg mindenről magad is, vesd le magadról az egyház hatalmát és uralmát, a világ titkaiba való bepillantásra mindenki alkalmas, mindenkinek megvan a lehetősége, hogy az elhaltak szelleme által az örökkévalósággal kapcsolatot teremtsen, s az igazság felől megbizonyosodjék.

A demokratikus érzelmű polgár, ki tudatában van anyagi és erkölcsi erejének, egyszerűen nem nyugodhat bele, hogy bárhonnan kirekesszék olyanok, akik nincsenek birtokában az ő igazának, csak éppen a döntő szó látszólagos jogát bitorolják. De majd megmutatjuk! Egyszer már eltöröltük az előjogokat a politikában, most itt az ideje, hogy eltöröljük a tudományban és a vallásban is. A gondolat szabadsága mindenek felett! Az igazság mindenek felett! Nem veszíthetünk, mert az igazság a mi oldalunkon van. És ha az igazság nem elég, szolgálja őt a bizonyság! Bármi áron!

 

Előző fejezet

A szellem kalandjai

Következő fejezet