Előző fejezet | A szellem kalandjai | Következő fejezet |
A legidegenebb ellentmondásnak látszik számomra bibliográfiát mellékelni egy olyan kötetlen kísérlet kötetéhez, amelynek alapelve és bevallott szándéka a szentesített középponttól való elrugaszkodás, szabad gondolatokkal, képzettársításokkal. Tisztesség ne essék szólván, de bennem az olvasmányjegyzékek legtöbbje a komolytalanság érzetét kelti, éppen komolykodásával. Kötetek, cikkek, tanulmányok címeit és adatait felsorolni a lehető legkönnyebb feladat: az ember beül egy-két könyvtár katalógustermébe, kihúzza a megfelelő fiókokat, és ínhüvelygyulladásig másolhat a kartonokról. Ettől még egyetlen szellemi alkotás sem lesz hitelesebb, viszont könnyű zsákmányt kínál azoknak, akik hajlamosak az előítéletre és a túlságosan egyszerű következtetésekre: lám, a szerző innen merítette tudását. Dogmákon, szentenciákon, közmondásokon, közhelyeken pallérozódott agyunk ma még csak elvétve és bátortalanul tiltakozik az efféle lelketlenül egyszerűsítő áligazságok ellen: „Mutasd meg könyvedet, s megmondom, ki vagy”.
Ellenérzéseimnek közvetlen, gyakorlati hátterük is van: az olvasmányjegyzék – kimondatlanul, de automatikusan – az ajánlott olvasmányok jegyzékét jelenti legtöbbünknek. Márpedig azoknak a betűhalmazoknak a zömét, amelyeken munkám hitelének érdekében átrágtam magam, s amelyeket most felsorolni kényszerülök, egyáltalán nem ajánlanám jó szívvel és nyugodt lelkiismerettel olvasásra senkinek, akit személyesen nem ismerek. A naivitásnak, elvarázsoltságnak, áltudományosságnak, konyhabölcselkedésnek, hamis önértékelésnek, rosszul értelmezett messianizmusnak, tévedéseknek, s helyenként szándékos félrevezetésnek, tudattorzításnak olyan rengetegével kerülünk itt szembe, amelyben az eligazodás csakis alapos felkészültséggel és erkölcsi érettséggel lehetséges. Az ellen viszont az én erkölcsi érzékenységem tiltakozik, hogy jelekkel lássam el a fenntartással olvasandó műveket, mintegy eleve megbélyegezve őket. Erre senkitől és semmitől nem érzek felhatalmazást: az író a saját felelősségére és kockázatára ír, az olvasó a saját felelősségére és kockázatára olvas.
További gondom: egyáltalán mit lehet jegyzékbe venni az adott témakörrel kapcsolatban? Az élő tapasztalattal együtt azokat a műveket is törölni kell a listáról, amelyek a legközvetlenebb hatással voltak e könyv szemléletének kialakulására. Madách Tragédiája, József Attila életműve, a Biblia, Csontváry cédrusai éppúgy komikusan hatnának ebben a felsorolásban, mint Max Plancknak, a kvantumelmélet megteremtőjének válogatott tanulmányai, holott ő hívja fel figyelmünket a legmeggyőzőbben: valamely tudományos eredmény általában nem úgy szokott érvényesülni, hogy a vele szemben álló régi feltételezések hívei legyőzöttnek nyilvánítják magukat, hanem szép fokozatosan kihalnak, s a felnövekvő generációk már az új igazságokat ismerik meg és fogadják el kézenfekvőnek.
A kötet sajtó alá rendezése során bebizonyosodott: félre kell tennem ellenérzéseimet, össze kell állítanom valamiféle listát, fogódzó gyanánt a könnyebb eligazodáshoz. Indokaimra hivatkozva kérem a tisztelt Olvasót, nézze el, hogy e kötelességemnek nem a hagyományok szerint teszek eleget.
* * *
ÁDÁM GYÖRGY: Érzékelés, tudat, emlékezés – biológusszemmel. Gondolat Kiadó – Budapest, 1976.
ADRIA MÁTYÁS: Forradalmi gondolat. Okkultizmus–spiritizmus új megvilágításban. Stachora – Budapest, 1943.
ÁGOSTON GYULA (később a Magyar Teozófiai Társulat első elnöke): Az extázis, mint a lélek rejtett tulajdonságainak megismerési módja. Bölcsészetdoktori disszertáció – Budapest, 1904.
ÁKOS KÁROLY: A miszticizmus lélektana. Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó – Budapest, 1955.
JOHANN ARNOLD (Arnold János): Hogyan kell a spiritizmussal foglalkozó családi köröket megalakítani? Gyakorlati útmutatás a spiritualisztikus ülések helyes rendezésére és vezetésére, nemkülönben a médiumisztikus tünemények megvizsgálásához. Az eredeti német 3. kiadás nyomán fordította: H. L. Szabadon átdolgozta és sajtó alá rendezte: Siraki Ferenc, a Rejtelmes Világ felelős szerkesztője. Müller – Budapest, 1899.
RICHARD BAERWALD, berlini főiskolai tanár: Okkultizmus és spiritizmus a természettudomány megvilágításában. Fordította Fülöp Zsigmond csillagász doktor. Natura Könyvkiadó – Budapest, 1926.(?)
BAKTAY ERVIN: A csillagfejtés könyve. Bányai – Budapest, 1943.
F. C. BARTLETT: Az emlékezés. Kísérleti és szociálpszichológiai tanulmány. Gondolat Kiadó – Budapest, 1985.
BENCZE LÓRÁNT: A metaforáló agy és elme. Valóság, 1985/6.
BENEDEK ISTVÁN: A tudás útja. A természettudományok fejlődése az ókortól 1900-ig. Gondolat Kiadó – Budapest, 1976.
ANNIE BESANT, a Nemzetközi Teozófiai Társulat egykori elnöke:
BÉKY GELLÉRT: A lótuszvirág titka. Kelet misztikája. Szolgálat/66. – Eisenstadt, 1985.
HELENA PETROVNA BLAVATSKY, a Nemzetközi Teozófiai Társulat alapító elnöke:
Bodnár László: A spiritizmus bírálata – Budapest, 1930.
BORBÉLY SÁNDOR: Spiritizmus. Dick Manó kiadása – Budapest, 1926.
BUDA BÉLA: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont – Budapest, 1974.
CHENGERY PAP ELEMÉR, nyugalmazott fővegyész:
ISABELLE COOPER-OAKLY, Helena Petrovna Blavatsky tanítványa, a Magyar Teozófiai Társulat megalapítója és támogatója: A teozófia alaptételei – Kolozsvár, 1910.
SIR WILLIAM CROOKES fizikus, kémikus: Spiritualizmus és tudomány. Az okkultizmus könyvei. Kultúra Könyvkiadó és Nyomda R. T. – Budapest, 1923.
CYRIAX: Hogyan lett Cyriax Bernát, a tudós orvostanár, a legnagyobb szkeptikus – spiritiszta? A szerző iratai nyomán közli Mikos János, a Rejtelmes Világ c. spiritualista folyóirat alapító főszerkesztője. Sajtó alá rendezte: Siraki Ferenc, a Rejtelmes Világ későbbi főszerkesztője.
CSABA GYÖRGY: Csillagjóslás. Legenda és valóság. Minerva – Budapest, 1986.
ANDREW JACKSON DAVIS: Die Prinzipien der Natur. Franz Wagner kiadása – Lipcse, 1869. (A mű eredeti címe: The Principles of Nature, magyarul: a természet alapelvei. Az 1869-es német kiadás tartalmazza William Fisbough lelkésznek az 1847-es első, amerikai kiadáshoz írt előszavát, Alekszandr Akszakov orosz államtanácsos előszavát és Davis-életrajzát, valamint függelékként a szerző levelezésének számos darabját és művei amerikai kiadásának jegyzékét. Annak, hogy Davis bármely munkája magyarul is megjelent volna, nem sikerült nyomára bukkannom.)
RICHARD DAWKINS: Az önző gén. Gondolat Kiadó – Budapest, 1986.
DEMETER ISTVÁN: Hazajárnak-e a lelkek? Szalézi Művek – Rákospalota, 1948.
DIÓSZEGI VILMOS:
DOHÁNYOS JÁNOS: A spiritizmus gyakorlati kézikönyve. Szellemi Búvárok Pesti Egylete – Budapest, 1925.
DOMOKOS LÁSZLÓ: Spirituális világszemlélet. Szabadelőadás. A szerző kiadása, gyorsírói jegyzetek alapján – Budapest, 1941.
DONÁTH GYÖRGY: A mágikus és logikus világkép társadalmi alapjai. Társadalomlélektani kísérlet – Budapest, 1940.
CONAN DOYLE: Mi a spiritizmus? Az új kinyilatkoztatás. Az okkultizmus könyvei. Kultúra Könyvkiadó és Nyomda R. T. – Budapest, 1922.
DÜMMERTH DEZSŐ: Álmos, az áldozat. Panoráma – Budapest, 1985.
ECSER JÓZSEF: Az élet minden titkának megfejtése felé. Az ingamozgás és a millióféleség. Sokszorosító eljárással – Vaszar, 1940.
ERZSI MÉDIUM (Tóth Erzsébet író médium): Az ember karácsonya. Hock János tanítványai – Budapest, 1939.
ESZTER MÉDIUM (Böhm Mihályné Papp Eszter író és beszélő médium):
FARKASFALVY DÉNES: Hit és tapasztalat. Szolgálat/66. – Eisenstadt, 1985.
FERENCZI SÁNDOR idegorvos: A pszichoanalízis haladása. Értekezések. Dick Manó kiadása – Budapest, 1919.
FITOS VILMOS: Filosofia és antroposofia. Különnyomat a Magyar Tudományos akadémia Athenaeum c. folyóiratából – Budapest, 1904.
CAMILLE FLAMMARION: Az ismeretlen és a lelki problémák. Légrády testvérek kiadása – Budapest, dátum nélkül. Az első, párizsi kiadáshoz írt előszó 1900-as keltezésű.
FÓNAGY IVÁN: Mágia. A titkos tudományok története. Biblioteca – Budapest, 1943.
H. N. DE FREMERY, a Holland Hadsereg nyugalmazott tüzér századosa: Vezérfonal a spiritizmus megértéséhez. Szellemi Búvárok Pesti Egylete – Budapest, 1910.
SIGMUND FREUD:
FRIGYES LÁSZLÓ: Spiritiszta szeánszok Allan Kardec és mások nyomán. Magyar Könyvkiadó – Budapest, 1923.
HELMUTH VON GLASENAPP: Az öt világvallás. Bráhmanizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, kereszténység, iszlám. Gondolat Kiadó – Budapest, 1979.
Dr. med. GRÜNHUT ADOLF, a Szellemi Búvárok Pesti Egyletének néhai elnöke:
HALÁSZ LÁSZLÓ: Művészetpszichológia (Válogatás a nemzetközi szakirodalomból). Gondolat Kiadó – Budapest, 1983.
EDWARD T. HALL: Rejtett dimenziók. Gondolat Kiadó, 1980.
HÉJJA GYULA: Keresztény életteljesség és misztika. Szolgálat/66. – Eisenstadt, 1985.
HERMANN IMRE: Az ember ősi ösztönei. Összehasonlító vizsgálatok a pszichoanalízis és a főemlősök biológiája alapján. Pantheon – Budapest, 1943.
HILLEBRAND JENŐ vegyész, régész, körvezető, egyetemi magántanár: A diadalmas spiritizmus – Budapest, 1940.
HOCK JÁNOS (János atya, János testvér): A szenvedés az élet költészete. Két levél és János atya megnyilatkozása Erzsi médium útján. Tiszteletpéldány Hock János tanítványaitól. Ubrányi István kiadása – Budapest, 1937.
JAMES H. HYSLOP: Contact with the Other World. (Kapcsolat a másik világgal) London, 1919.
IVÁNYI JENŐNÉ: Fényjelek a túlvilágról. Kókai Lajos kiadása – Miskolc, évszám nélkül.
ERNST JONES: Sigmund Freud élete és munkássága. Európa Könyvkiadó – Budapest, 1983.
CARL GUSTAV JUNG:
ALLAN KARDEC (eredeti nevén Hippolite Léon-Denizard Rivail):
KÁDÁR ISTVÁN: C. G. Jung gondolatairól. Szemelvények követői: Jacobi Jolán, Anelia Jaffé és Ira Progoff írásaiból. Kézirat, 1982.
KEMPELEN FARKAS: Spiritiszta káté. Bepillantás a titkok mögé. Maczura Aladárné okl. szülésznő kiadása – Budapest VII. István út 18.
KENNSBERT KÁROLY: Misztika mint világnézet. A misztikus életművészet elmélete és gyakorlata. Kókai Lajos kiadása – Budapest, 1941.
KERESZTY RÓKUS: A karizmatikus (kegyelmi állapotban való) megújulás Amerikában. Szolgálat/66. – Eisenstadt, 1985.
KIRÁLY JÓZSEF: Mi a spiritizmus? Okkult jelenségek lélektani vizsgálata. Gondolat Kiadó – Budapest, 1960.
KIRÁLYHEGYI MÜLLER JÁNOS poroszországi csillagász, mennyiség és erőműtudor: Csízió, vagyis a csillagászati tudományoknak rövid és értelmes leírása. Budapesten nyomatott. Mezőgazdasági Kiadó – Budapest, 1986. (Az 1909. évi kiadás szövege és a Landerer nyomdák fametszetei nyomán.)
KISS ÁRPÁD: A vállalkozás célja és eszközei. (Kommuniké a Magyar Spiritiszta Párt megalakulásáról) Az M. S. P. kiadása – Budapest, 1936.
FRIEDHART KLIX: Az ébredő gondolkodás. Az emberi intelligencia fejlődéstörténete. Gondolat Kiadó – Budapest, 1985.
KOSUTÁNY ISTVÁN: Titokzatos erők, csodás esetek. Széky Nyomda és Könyvkiadó Vállalat – Budapest, 1943.
KULCSÁR ZSUZSA: Inkvizíció és boszorkányperek. Kossuth Könyvkiadó – Budapest, 1961.
KÜHÁR FLÓRIS: A misztikus természetszemlélet alapjai. Székfoglaló értekezésül felolvasta a Szent István Akadémia I. osztályában 1927. évi május hó 6-án. Szent István Akadémia – Budapest, 1928.
RICHARD E. LEAKEY–ROGER LEVIN: Fajunk eredete. Gondolat Kiadó – Budapest, 1986.
SIR OLIWER LODGE: The Survival of Man. A Study in Unrecognized Human Faculty (Ami túléli az embert. Tanulmány az el nem ismert emberi képességekről). George H. Doran Co. – New York, 1920. (A szerző ajánlása: „A PSZICHIKAI KUTATÁS TÁRSASÁGA ALAPÍTÓINAK, A TUDOMÁNY E NÉPSZERŰTLEN TERÜLETÉNEK LEGIGAZABB ÉS LEGTÜRELMESEBB MUNKÁSAINAK, AKIKET VALAHA ISMERTEM.”)
MADÁCH ALADÁR író, költő, publicista:
MÁTHÉ ZOLTÁN: A spiritualizmus tudományos megvilágításban – Budapest, 1911.
MAYER BÉLA kalocsai püspök: A spiritizmus keresztény katholikus megvilágításban. Négy szabad előadás. Tartotta a kalocsai kath. körben a szerző, a kalocsai érseki hatóság jóváhagyásával. Jurcsó Antal kiadása – Kalocsa, 1899. (119. oldal, kiemelt dőlt betűvel: „Jól értsenek meg: én nem mondom azt, hogy a spiritisticus jelenségek bizonyosan és kétségtelenül daemoni művek. a kath. egyház e kérdésben még nem hozott érdemleges határozatot: eddigelé csak azt jelentette ki, hogy a szellemek idézése t i l o s. Én csak azt állítom, hogy ha a spiritisticus jelenségek nem merő szédelgések, és szükségszerűleg azt kell elfogadni, hogy túlvilági szellemek nyilatkoznak meg bennök, akkor ezek a szellemek nem emberi lelkek, legalább nem kizárólagosan azok és határozottan nem megdicsőült, nem üdvözült lelkek, hanem olyanok, akiket logicailag másnak nem tarthatunk, mint daemonoknak.”)
MEEBOLD ALFRÉD: Bevezetés dr. Steiner Rudolf antropozófiájába. Vörösváry – Budapest, 1937.
MEZNERICH JENŐ: Van-e szellemi élet a halál után? Rábaközi Nyomda és Lapkiadó V. – Sopron, 1932.
MIKLÓS PÁL: A zen és a művészet. Magvető Könyvkiadó – Budapest, 1978.
MILCHOFFER SÁNDOR: A szellemidézés önámítás. Dobrowsky és Franke – Budapest, 1899.
J. J. MODI indiai professzor: A Zend-Aveszta vallási rendszere. Aveszta-könyvtár, szerkeszti és kiadja Zajti Ferenc – Budapest, 1925.
MOHÁS LÍVIA: Ki tudja, mi a siker? Móra Ferenc Könyvkiadó – Budapest, 1986.
RAYMOND AVERY MOODY: Élet az élet után. Eclesia – Budapest, 1983.
NÉREI ÖDÖN: Örök kérdés: Van-e halhatatlan lélek? (Szellem) Tárgyaltatott: 28 családi kör megbízásából, az 1927. május 27- és 28-án a régi országház termében tartott és a szellemtannal foglalkozók Nagy-gyűlésén. Összehívta és rendezte Nérei Ödön kir. tanácsos, nyug. bizt. int. igazgató. Gyorsírói jegyzetek kivonata. Körvezetők kiadása és tulajdona.
KAARLE NORDENSTRENG: Közléselmélet. Bevezetés a társadalmi kommunikációfolyamatok tanulmányozásába. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont közös kiadása – Budapest, 1978.
DAVID OATES – JOAN OATES: A civilizáció hajnala. Helikon Kiadó – Budapest, 1983. („Az utóbbi kétszáz esztendőben a Közel-Kelet gyakran volt színtere európai hatalmak vetélkedésének, mivel itt haladtak át az Indiába, illetve a Távol-Keletre vezető útvonalak. Nem meglepő hát, hogy a régiségek iránt a diplomáciai szolgálatok tagjai és az utazók kezdtek elsőként érdeklődni. Figyelmüket azonban hosszú ideig az ősi civilizációnak csak a látványos emlékei kötötték le. Részben azért, mert ők a bibliai elbeszélések illusztrációit látták benne, részben azért, mert az ember legrégibb múltjáról való gondolkodás, következésképpen az őstörtének tanulmányozása Európában is csak alig több mint száz évvel ezelőtt kezdődött el.”)
PAIS ISTVÁN: A görög filozófia. Gondolat Kiadó – Budapest, 1982.
PATAI JÓZSEF: Kabala. Lelkek és titkok. A Múlt és jövő kiadása – Budapest, 1919.
PÁTKAI PÁL beszélő médium, az Égi Világosság c. spiritiszta folyóirat főszerkesztője: Előszó Böhm Mihályné Papp Eszter Médiumi élmények c. könyvéhez. Pátkai Pál kiadása – Budapest, 1931. („Ha egészen tárgyilagosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy vajmi keveset tudunk, s nem lehet a megismerésnek olyan eszköze, amelyet lenézhetnénk és mellőzhetnénk, ha az a mi világosságunkat a legcsekélyebb mértékben is gyarapítja. Nem egy keresőnek a lelkében a hit csíráját egyetlenegy fizikai jelenség keltette életre. Ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy a mi erősnek vélt igazságunkban nagyon sokszor megszégyenültünk, s illő, hogy a más igazságát is jóakaratú figyelemre méltassuk. Nem lehet lerögzíteni az igazság megismerésének sem helyét, sem idejét, sem közvetítő eszközét, de még csak módszerét sem, és sohasem vagyunk fölmentve a gondolkodásnak, a következetességnek, az egészséges kritika gyakorlásának kötelezettsége alól, ha még olyan megbízható médiummal állunk is szemben, s még olyan magas szellem neve alatt jön is a kijelentés. A tekintély elvének itt el kell némulnia a józan ítélőképesség használatával szemben.”)
POPPER PÉTER: Színes pokol. Magvető Könyvkiadó – Budapest, 1979.
KARL DU PREL:
RÁKOSNÉ ÁCS KLÁRA: Vallanak a betűk. Személyiségek és életutak pszichografológiai megközelítése. Magvető Könyvkiadó – Budapest, 1985.
KARL LUDWIG FRIEDRICH REICHENBACH: Az od. Levelek az od-mágnesességről. Az okkultizmus könyvei. Kultúra Könyvkiadó és Nyomda R. T. – Budapest, 1922.
Dr. REUTER CAMILLO: A spiritizmus orvos-természettudományi megvilágításban. Különnyomat a Pannónia c. folyóirat 1941-es évfolyamának 3. és 4. számából. („Spiritiszta vagy okkult jelenségek létezését eddig még senkinek sem sikerült bizonyítania. Eddig minden ennek mondott jelenséget természetes módon is meg lehetett magyarázni. Semmi szükség sincsen szellemek, túlvilági vagy természet fölötti, esetleg ismeretlen erők fölvetésére. A spiritiszták vagy okkultisták hiszékeny, könnyen befolyásolható autisztikus gondolkodásuk miatt saját gondolataikkal szemben kritikátlan emberek. A médiumok (s ide venném a körvezetőket is) vagy betegek, kik saját érzékcsalódásaikat tartják túlvilági megnyilatkozásoknak, vagy apró üzelmekkel, csalafintaságokkal bámulatot kelteni akaró, kórosan fokozott önérzettel bíró, öntúlbecsülést mutató egyének, akiknél néha az önző számítást sem lehet kizárni. Miután pedig azt láttuk, hogy a spiritizmussal való foglalkozás egyes egyénekre nézve nem is teljesen közömbös dolog, sőt egyenesen ártalmas és súlyos betegséget kiváltó ok is lehet, sürgősen szükséges törvénnyel, rendelettel a spiritiszta üzelmeket megtiltani, épp úgy, mint azt igen üdvösen a hypnózissal is tették.”)
TH. RIBOT filozófus, a Revue philosophique c. francia filozófiai folyóirat alapító főszerkesztője: A lelki átöröklődés. Magyar Tudományos Akadémia – Budapest 1896.
SCOTT ROGO: Mind Over Matter. The Case for Psychokinesis. How the Human Mind can Manipulate the Phisical World (Elme az anyag fölött. A pszichikai erővel történő mozgatások esete. Hogyan képes az emberi elme befolyásolni a fizikai világot). The Aquarian Press – Wellingbourgh, 1986.
ISRAEL ROSENFIELD:
ROSENFIELD JENŐ: A zsidó halottidézés. A szerző kiadása – Budapest, 1934.
RÖCK GYULA: A misztika története – Dombóvár, 1942.
SZERGEJ LEONYIDOVICS RUBINSTEIN: Lét és tudat. Kossuth Könyvkiadó – Budapest, 1962.
MICHELLLE SAGE: Piperné, a médium. Az okkultizmus könyvei. Kultúra Könyvkiadó és Nyomda R. T. – Budapest, 1922.
SCHMIDTNÉ dr. HOLLÓ ERZSÉBET: Babonások, kártyavetők kézikönyve. Medicina – Budapest, 1984.
WILHELM SCHNEIDER: A szellemekben való újabb hit. Tények, csalódások és elméletek. A második, javított és tetemesen bővített kiadás után fordította a Budapesti Növendékpapság. Kiadta a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája – Budapest, 1889.
Dr. FREIHERRN VON SCHRENCK-NOTZING: Der Betrung des Mediums Ladislaus Laszlo. Nachahmung von Materialisationsphänomenen (László László médium csalása. Materializációs jelenségek utánzása) – München, 1924.
SEBESTYÉN ZSUZSA: Játékos asztrológia. Göncöl Társaság – Budapest, 1987.
KURT SELIGMANN: Mágia és okkultizmus az európai gondolkozásban. Gondolat Kiadó – Budapest, 1987.
Dr. THEOPHIL SIMAR, hittantanár a bonni egyetemen: A babona. A II. német kiadás után fordította és kiadta a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája – Budapest, 1879.
Dr. SPIEGEL ÁRMIN, gyakorló orvos Duna-Földváron: A spiritizmus lényege physicai és physiologiai szempontból – Budapest, 1886.
RUDOLF STEINER:
STOITS IVÁN: Teozófia és teozófiai mozgalom. Dr. Hartmann F. és mások nyomán. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. bizománya – Budapest, 1910.
STRÉM ISTVÁN író, újságíró:
SZABÓ LAJOS – TÁBOR BÉLA: Vádirat a szellem ellen. Bibliotéka – Budapest, 1935. („Büntetlenül nem lehet keveset akarni. A minimumnak is van iránya: ez az irány éppen a minimum felé tör. Ha a szellemet egyszer lefokozzuk kultúrává, csak idő kérdése, hogy az új határokon belül a kultúra minél szűkebb értelmezése győzedelmeskedjék. Az ember elveszíti kérdéseit és paradox módon csupa feleletből akarja összetákolni a világot – de ahol nincs kérdés, ott nincs felelet.”)
SZECSKŐ TAMÁS – SZÉPE GYÖRGY: Nyelv és kommunikáció. MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont – Budapest, 1969. („És még azt a feltevést kis megkockáztatjuk, hogy az emberi kommunikáció azt a külsővé-idegenné válást reprodukálja percről percre, amelyből létét nyerte:”)
SZIGETI ENDRE: A vallás Jung lélektanában. Vigilia, 1965/10. – Budapest.
SZIRMAI KORNÉL pszichológus, a Pszichikai Kutatás Szemináriumának kísérletvezetője:
SZŐNYI GYÖRGY ENDRE: Titkos tudományok és babonák. A 15-17. sz. művelődéstörténetének kérdéseihez. Magvető Könyvkiadó – Budapest, 1978.
SZÖRÉNYI TIVADAR: Okkultizmus és hisztéria. A szerző kiadása – Budapest, 1941. („Lelki abnormitások vitték fel az emberiséget a magasba és rántották a mély sötétségbe egyaránt.”)
TÁBORI KORNÉL író, publicista: Pesti spiritiszták. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat, Tolnai Világlapja kiadása – Budapest, 192?.
RABINDRANATH TAGORE: Az élet megismerése. Révai-kiadás – Budapest, 1921.
TOLNAI SIMON: A leleplezett spiritizmus. A bűvészet könyve/2. – Budapest, 1898.
TORDAI VILMOS: Okkult elemek a magyarság életében. Az okkultizmus könyvei. Kultúra Könyvkiadó és Nyomda R. T. – Budapest, 1923.
TÓVÖLGYI TITUSZ lapszerkesztő: Egy új reformáció előtt, vagyis: a XX-ik század, mint a római katholikus anyaszentegyház életének utolsó évszázada. A közerkölcsiség és spiritizmus moráljának szempontjából. Márkus Samu könyvnyomdája – Budapest, 1900. ( „Álljon a róm. kath. egyház a spiritizmus élére! Ha a római ker. kath. egyház Luther korában felismeri a helyzetet és reformál, az óta egyedül állana, mert lejárta volna a keletit is, míg jelenleg egy újabb reformácziónak van kitéve, amely reformáczió, könnyen megeshetik, hogy egész uralmának véget vet. Egyébként ha az uralom és nem a hit, nem a vallás nála a czél, akkor nem érne ám sokat a spiritizmussal, mert a spiritizmus csak testvériséget ismer, de uralmat nem; ha azonban igaz követője akar lenni Krisztusnak, s utóda az apostoloknak, akkor tétovázásra nincs idő.”)
TÜDŐS KÁLMÁN – TANKÓ BÉLA – CSÁNKI BENJAMIN: A spiritizmus. Három előadás. Magyar Vallásos Traktátus Társaság – Budapest, 1922. („Hogy a világháború után úgy a győző, mint a legyőzött országok államférfiai és néptömegei még mindig nem a saját piramissejtjeikkel gondolkodnak, hanem tőlök egészen idegen, el nem bírált eszmék és akaratok rabságában vajúdnak és cselekszenek, kétségtelen bizonyságok rá a közelmúlt és jelen élet eseményei is. Úgy látszik, kifáradtak az embertömegek piramissejtjei, nem bírják gátló, ellenőrző feladatukat teljesíteni. Így történik aztán, hogy az embertömegek egy-egy szó, kijelentés, hír, tett vagy esemény behatása alatt reflectorikus módon cselekszenek anélkül, hogy végiggondolnák tetteik súlyát és horderejét … Majd ha a piramissejtek kellően kipihenik magokat, akkor várhatunk az emberektől ésszerű cselekvéseket.”)
L. VASZILJEV: Az emberi pszichikum titokzatos jelenségei. Kossuth Könyvkiadó – Budapest, 1964.
VAY ADELMA író médium, báró Vay Ödönné szül. Wurmbrand Adelma grófnő, a Szellemi Búvárok Pesti Egyletének egyik alapító tagja:
VEKERDY TAMÁS: A színészi hatás eszközei – Zeami mester művei szerint. Magvető Könyvkiadó – Budapest, 1974.
VÉGH TIBOR: Értekezés a pozitív-spiritiszta világszemléletről, valamint annak az emberi életre gyakorolt hatásáról – Budapest, 1937.
VIDA GÁBOR szerk.: Evolúció III. Az evolúció és az emberiség. Natura – Budapest, 1983.
VIRÁNY EGON: Bevezetés az okkultizmusba. Előadás a Magyar Tudományos Metapszichikai Társaságban. A szerző kiadása – Budapest, 1942.
ALFRED RUSSEL WALLACE: A gyakorlati spiritizmus védelme. Lelki Tünemények – sorozatos kiadványok az emberi léleknek és a természetnek még ismeretlen erőiről, a lét rejtelmes problémáiról, valamint az emberiségnek a halhatatlanságra vonatkozó eszméiről, 9. szám – Budapest, 1913.
WEISSMAHR BÉLA: Mi a misztika? Szolgálat/66. – Eisenstadt, 1985.
JOSEF WOLF – ZDENEK BURIAN: Az őskori ember. Gondolat Kiadó – Budapest, 1987.
WOLKEMBERG ALAJOS:
ZERGÉNYI ELEMÉR: Kísérletekkel megállapított okkult tények. Kézirat, 1942.
ZOLNAI VILMOS: A művészetek eredete. Pokoljárás. Magvető Könyvkiadó – Budapest, 1983.
* * *
A szövegben található bibliai idézetek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága szövege szerint valók. A Magyar Bibliatanács megbízásából a Református Zsinati Iroda Sajtóosztályának kiadása – Budapest, 1985.
Előző fejezet | A szellem kalandjai | Következő fejezet |