A mózesi hadviselés törvénykezései
No comment
4Móz 31:1–20[1]
„Jehova azután szólt Mózesnek, ezt mondva: »Állj bosszút Izrael fiaiért a midiánitákon! Utána néped mellé kerülsz.« Mózes tehát beszélt a néppel, ezt mondva: »Készítsetek fel férfiakat magatok közül a harcra, hogy szolgáljanak Midián ellen, végrehajtva Jehova bosszúját Midiánon. Izrael valamennyi törzse közül, törzsenként ezret küldjetek a hadba.« Kijelöltek hát Izrael ezrei közül ezretegy-egy törzsből, tizenkétezer harcra kész férfit. Mózes ekkor kiküldte őket, törzsenként ezret a hadba, őket és Fineást, Elezár pap fiát is a hadba; és annak a kezében voltak a szent eszközök, meg a riadót jelző trombiták. Hadba szálltak hát Midián ellen, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek, és megöltek minden férfit. Megölték Midián királyait a többi lemészárolttal együtt: Evit, Rékemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midián öt királyát. És megölték karddal Bálámot, Beór fiát is. A midiánita nőket és a kicsinyeket azonban Izrael fiai fogságba hurcolták; összes háziállatukat, minden jószágukat és minden vagyonukat zsákmányul ejtették. Minden városukat, ahol azok letelepedtek, és minden fallal körbevett táborukat felégették tűzzel. Elvitték az emberekből és háziállatokból álló összes szerzeményt és hadizsákmányt. Odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izrael fiainak közösségéhez a foglyokat, a hadizsákmányt és a szerzeményeket a táborhoz, Moáb kietlen síkságára, mely a Jordán mellett fekszik Jerikónál. Mózes, Eleázár pap és a közösség valamennyi fejedelme kiment eléjük a táboron kívülre. És megharagudott Mózes a hadba kinevezett férfiakra, az ezrek elöljáróira és a százak elöljáróira, akik visszajöttek a hadjáratból. Mózes ezért ezt mondta nekik: »Életben hagytatok minden nőt?! Hisz ők azok, akik Bálám szavára rávették Izrael fiait, hogy legyenek hűtlenek Jehovához a Peór ügyében, ami miatt csapás sújtotta Jehova közösségét! Most azért öljetek meg minden férfinemhez tartozót a kicsinyeik közül, és minden nőt, akinek már volt kapcsolata férfival, aki már hált férfival. Minden kislányt azonban, aki még nem tudja, hogyan kell férfival hálni, hagyjatok életben magatoknak. Ti pedig táborozzatok hét napig a táboron kívül. Mindannyian, akik lelket öltetek, és mindannyian, akik megöltet érintettetek, tisztítsátok meg magatokat a harmadik napon és a hetedik napon, ti is, és foglyaitok is. Minden ruhát, minden bőrholmit, mindent, amit kecskeszőrből készítettek és minden fatárgyat tisztítsatok meg magatoknak a bűntől.«”
4Móz 31:21–54
4Móz 33:50–56
4Móz 34:1–14
5Móz.6:13–15, 7:1–6, 5Móz.20:10–18[2]
„Jehovát, a te Istenedet féld, őt szolgáld, és az ő nevére esküdj. Ne járjatok más istenek után, azoknak a népeknek bármelyik istene után, amelyek körülöttetek vannak, (mert Jehova, a te Istened teközted olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el), nehogy Jehovának, a te Istenednek haragja fellángoljon ellened, és kipusztítson a föld színéről. … Amikor Jehova, a te Istened végül bevisz téged arra a földre, amelyre mész, hogy birtokba vedd, kiűz majd előled népes nemzeteket: a hettitákat, girgasitákat, amoritákat, kánaánitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat, hét olyan nemzetet, amely népesebb és erősebb, mint te. És Jehova, a te Istened a kezedbe adja őket, és te verd meg őket. Mindenképpen add őket pusztulásra. Ne köss velük szövetséget, és ne légy velük kegyes. Ne lépj velük házassági szövetségre. Lányodat ne add fiához, és lányát ne vedd a fiadnak. Mert eltéríti fiadat attól, hogy kövessen engem, és más isteneket fognak szolgálni. Jehova pedig haragra gerjed ellenetek, és hamar megsemmisít téged. Inkább ezt tegyétek velük: Oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent rúdjaikat vágjátok ki, és faragott képmásaikat égessétek el tűzben. Mert szent népe vagy Jehovának, a te Istenednek. Téged választott Jehova, a te Istened, hogy a népe legyél, különleges tulajdona minden nép közül, amely a föld színén van. … Amikor egy város közelébe mész, hogy harcolj ellene, hirdesd ki a békefeltételeket. Ha békés feleletet ad, és megnyílik neked, akkor az egész benne lakó nép legyen tied, legyenek kényszermunkásaid, és szolgáljanak neked. De ha nem köt békét, hanem háborúzik veled, és meg kell ostromolnod, akkor Jehova, a te Istened a kezedbe adja, te pedig hányj kardélre benne minden férfit. De a nők, a kisgyermekek, a háziállatok és mindaz, ami a városban van, az egész zsákmány legyen a te prédád; s egyed a zsákmányt, melyet az ellenféltől szereztél, akiket Jehova a te Istened neked adott. Így tegyél mindazokkal a városokkal, amelyek nagyon messze vannak tőled, s amelyek nem ezeknek a nemzeteknek városai. Csak ezeknek a nemzeteknek a városaiban – melyeket neked ad Jehova, a te Istened örökségként – ne hagyj egyetlen lélegző lényt sem életben, mert mindenképpen pusztulásra kell adnod őket: a hettitákat, amoritákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat, ahogy Jehova, a te Istened parancsolta neked; hogy meg ne tanítsanak titeket mindazoknak az utálatos dolgoknak a cselekvésére, amelyeket ők cselekszenek isteneiknek, és nehogy vétkezzetek Jehova, a ti Istenetek ellen.”